2018. január 14., vasárnap

Olvass bele az Aljas módszer című kéziratunkba!

Olvass bele az Aljas módszer című kéziratunkba!


Már régóta igérjük, hogy az Aljas módszer című kézíratunkba betekintést nyerhettek. Vártunk vele addig, amíg el nem küldjük a kiadónak a kéziratot, és most eljött az idő!! 

A történet egy Prológus résszel indít. Jó olvasást kívánunk, ehhez a rövid kis fejezethez! Reméljük felkeltettük az érdeklődéseteket. :) 




Girincsi Dalma és Buchalter Petra: Aljas módszer Prológus

Prológus

„Ne bántsd!”

Márkó köveket suhint a Dunába, próbálja leutánozni a kacsázási mesterségem, de mérhetetlenül béna benne.
Engem apa tanított meg rá, amikor még ovis voltam. Öt pattanás a rekordom. Igaz nem Kurt Steiner, aki nyolcvannyolc pattintással tartja a rekordot. Sajnos a világ nem elég érett hozzá, hogy kellőképpen értékeljék, ezt a nagy tudást igénylő hobbit.
        Egy terjedelmes szikladarabon üldögélek, mert gyötrelmesen fájnak a bordáim. Ha valami fáj, két kérdés foglalkoztat: mitől van és, hogy lehet megszüntetni. Sajnos, csak az elsőre tudom a választ. Kínszenvedés a mozdulatok megtétele, ezért az arcom a tenyerembe temetem és hallgatom, ahogyan a barátom, a parton bénázik a kavicsokkal. Utoljára akkor fájt így minden porcikám, amikor múlt évben megpróbáltam megszökni otthonról. El akartam menekülni és a harmadik emeletről, a szobám ablakából kimászni, de András rajtakapott.
        A kezem ökölbe szorul a tegnap estétől. Eddig soha nem kaptam egyest és a jegyeim is jók voltak, de a sok kiabálástól egyszerűen nem szuperál a tanulási képességem.
        - Alex! – ordít Márk, a víz széléről. – Nem jössz? – kérdezi, miközben mellém dob egy követ.
A fehér kavicsot a tenyerembe szánta repíteni, de nem bírom felemelni a kezem a fájdalomtól, ezért hagyom, hogy mellém essen.
        - Nem sikerült a fogalmazás? – kérdezi, mintha azt hinné ettől vagyok ennyire kimerülve.
        - Az sikerült! – jelentem ki büszkén. - Hiszen jártam a tanár nénihez korrepetálásra.
        - Ez már az 5. osztály, nehezebb, mint amikor alsósok voltunk. – magyarázza, közben megzavar egy békát a vízben, egy faággal.
        - Ja. – válaszolom.
        - Valami más a bajod ugye? - szól újra.
        - Nem – hazudom. – Csak elfeküdtem este a hátamat. – lódítok hírtelen.
        - Rendben.
A hangja mögött hallani, hogy nem hiszi el a hazugságom, hiszen egész nap bent ültem a terembe, még focizni se mentem ki a suli udvarára. Pedig aztán egy kis fájdalom sem tartott még vissza attól, hogy gólt rúgjak az ellenfél kapujába. Most azonban, kedvem sem volt hozzá.
        Anyukám megígértette velem, hogy mielőtt hazaér a munkából, addigra legyek otthon, ezért elindulunk a Duna partról. Ha megtudnák otthon, hogy víz közelében voltunk, felnőtt felügyelet nélkül, biztos kikapnánk.
        Márkkal elindulunk sötétedés előtt, de a panel előtti parkolóban már ott áll anyukám kocsija. Biztos nagyon mérges lesz rám. Érzem, hogy megint baj lesz.
        Nem merek felmenni a harmadik emeleti lakásunkba, nem akarom hallani anya sírását és azt pedig végképp nem szeretném, hogy bántson minket. Ilyenkor Brumi kapitánnyal az ágy alá szoktunk bújni, amíg meg nem talál minket. Beszélek hozzá, bár tudom, hogy nem válaszol, még is megnyugtat. Barna plüss bundája már össze van állva és nem olyan pihe-puha, mint régen volt. Anya szerint még a bilibe is beleejtettem, amikor kis pisis voltam. De ez nagyon undorító és remélem egyáltalán nem igaz. Remélem, csak ezzel akarja elérni, azt, hogy megszabaduljak tőle.
        A kulcsom az iskolatáskában hever a pókemberes szendvicses doboz alatt, ezért próbálom előkutatni, hogy minél hamarabb feljussak a szobámba. Megtalálom.
        Felfutok a lépcsőn, de anya magas hangja már a fülemben sípol. Még kisbaba voltam, amikor elvált apukámtól. Anya ingatlanközvetítő a városban és Andrással így ismerkedtek meg. Nagyon kedves volt velem, ezért mind a ketten megszerettük. De, minden megváltozott. Először csak engem bántott, amikor valami rosszat tettem, később pedig anyát is, valahányszor meg akart védeni tőle. Tegnap este azért bántott, mert egyest kaptam. Próbálom összeszedni a bátorságomat, hogy megvédjem anyut és saját magam, de még csak tizenegy éves vagyok és sokkal nagyobb nálam.
        - Kérlek! – sír anya. – András! – könyörög neki.
        Kinyitom az ajtót, hogy segítsek neki, de anyu már a földön hever, András pedig késsel a kezében a torkához szorítva rajta fekszik. Kiborult. Kapkodni kezdi a levegőt és mindent belead, hogy eltávolítsa anyát az útjából. Rettentően megijedek, ezért egy percig meg sem tudok mozdulni, addig, amíg a kés közelebb nem ér anyukámhoz. A farzsebébe nyúl, hogy elővegyen egy kötelet, hogy bekötözze anya kezeit vele, de oda szaladok a szekrényhez és lekapok valamit és fejbe verem vele.
        - Anyaaaaaaa! – riadok fel az álmomból.
Nagypapa az ágyam mellett ül, és az arcomat simogatja.
        - Nyugodj meg! – dörmögi alig hallhatóan. – Vége van mindennek! – húzza el a szája szélét egy kis mosolyra.
        - Hol van anya? – kérdezem kétségbeesve.
        - Jobban lesz. – válaszol gyengéden.
Arra emlékszem, hogy András megakaja ölni anyukámat, tiszta vér minden, én pedig szaladok a szomszéd nénihez segítségért.
        - Büszke vagyok rád kis unokám! – nyomja Brumit a kezembe. – Nagyon bátor vagy… - csuklik el a hangja. – Add ide a kezed!– csókolja meg borostás ősz szakállával a kézfejem.
        - Hol van András? – próbálok kimászni az ágyból, de nem engedi.
        - Már soha többet nem bánthat titeket! – fogja meg a kezem és sírva fakad.
        - Bántotta anyát! - jelentem ki.
A kisfiú, aki voltam, mától nem létezik. Mindent elkövetek, hogy Andrásnak legalább annyira fájjon, mint az anyukámnak.
Bosszút állok!

Collen Hoover: Confess-Vallomás (Ajánló, értékelés)

Collen Hoover: Confess-Vallomás  Fülszöveg: Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért? Auburn Reed huszonegy éves korára már m...