2017. június 3., szombat

Delphine de Vigan: No és Én (Értékelés ; Ajánló)

Delphine De Vigan: No és Én





Fülszöveg:
Lou tizenhárom éves, látszólag mindene van, szülei, szobája, számítógépe.
Lou intellektuálisan koraérett, két osztállyal előrébb jár, mint kortársai. Lou álmodozó, nehezére esik megszólalni mások elôtt, és a cipőfűzője is mindig lóg.
No tizennyolc éves, senkije és semmije nincs, csak egy zötyögős kerekes bőröndje.
No bizalmatlan, vad, keserű.
No az utcán él. Hajléktalan.
Lucas tizenhét éves, az osztályban túlkoros, már kétszer bukott.
Lucas vagány, pimasz, szép, minden lány odavan érte.
Lucas egyedül lakik egy ötszobás, fényűző párizsi lakásban.
Három különböző módon magára hagyott fiatal, akinek a sorsa összekapcsolódik.
Szembeszállhat-e három tizenéves a világgal, a társadalmi realitásokkal?
Vagy minden próbálkozás hiábavaló, úgyis mindig a könyörtelen valóságé az utolsó szó?
Delphine de Vigan ezért a könyvéért számos elismerésben részesült, sőt a legrangosabb francia irodalmi kitüntetésre, a Goncourt-díjra is jelölték.
Kesernyés hangvételű, mégis szívmelengető regényét húsz országban adták ki, és mozifilm is készült belőle. Egy érzékenyen megírt, mély, igaz történet a barátságról és egy a sors ellenében végzett nagyszabású kísérletről.


Véleményünk:
Évekkel ezelőtt olvastuk ezt a könyvet, és most idősebb fejjel egészen más meglátásba került a történet mondanivalója. Most már értjük, mit is akart ezzel éreztetni az írónő.
A történet középpontjában három fiatal áll, Lucas, No és Lou akiket a fülszöveg elmondása alapján az elhagyatottság kapcsol össze. Ahogy a történet haladt, kezdtük azt hinni, hogy megint egy  szerelmi háromszög következik, de NEM, szó sincs róla.
A főszereplőnk Lou, a korához képest, sokkal érettebb. Egy nap az iskolában kiselőadást kell előadnia, és ő a hajléktalanságot választja. Így arra készül, hogy interjút készít azzal a lánnyal akit a pályaudvaron találkozott.

Lou felkarolja és próbál neki segíteni, mindezt szintiszta önzetlenségből. Ez a könyv szívfacsaró, elgondolkodtató és még is reményt adó. Belénk van kódolvan az önzetlenség, viszont sajnos nagyon sokan nem élnek vele. Szokás mondani, hogy az az ember akit érdekel a másik ember sorsa az nem magányos, segíteni mindig lehet, mindig lehet egy kicsivel többet adni.

Lou-ban teljesen magunkra ismertünk. Mi természetesen nem vagyunk olyan okosak, hogy két osztályt lépjünk előre, de mi is utáltunk ilyen fiatalon nagy tömeg előtt felszólalni és szerepelni.
A végkifejlet is tetszett, a történet magával ragadó és elgondolkodtató.
Mindenkinek ajánljuk az elolvasását, fiataloknak és időseknek is.
                                

Collen Hoover: Confess-Vallomás (Ajánló, értékelés)

Collen Hoover: Confess-Vallomás  Fülszöveg: Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért? Auburn Reed huszonegy éves korára már m...