2018. február 5., hétfő

Erin Watt: Megtört herceg (A Royal család 2.) (Ajánló, értékelés)

Erin Watt: Megtört herceg (A Royal család 2.)

 Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Kikötőben vívott ökölharctól kezdve az iskolai bunyóig: életek omlanak össze a csillogó-villogó palotában, miközben egy srác próbálja menteni a bőrét.
Reed Royalnak mindene megvan: vonzó külső, befolyásos család, sok pénz. Az elit gimiben sorban állnak a lányok, hogy vele lehessenek. Ő viszont magasról tesz mindenkire, mert csak a családja érdekli – amíg Ella Harper be nem sétál az életébe.
Izzó gyűlölettel indul a kapcsolatuk, mert azt akarja, hogy az apja új nevelt lánya szenvedjen. De aztán minden átfordul valami egész másba. Közel akarja tudni magához Ellát. Biztonságban. Egy ostoba hiba miatt azonban Ella elmenekül a karjaiból, így káosz köszönt a Royal-palotára. Reed azon kapja magát, hogy összeomlik az egész világa.
Ella már nem kíváncsi rá. Azt mondja, hogy csak tönkretennék egymást.
Talán igaza van.

Véleményünk:  

 Tény, hogy nem szenvedünk hiányt most sem a történet szórakoztató elemeiben, sem az írói zsenialitásban. Ez a felépítés és az, hogy a karakterek a szívünkhöz nőttek, teszi a folytatást ennyire szerethetővé számunkra.
A történet ott folytatódik, ahol az első véget ért. Annyi a különbség, hogy már Reed szemszögét is olvashatjuk. Nem meglepő, Ella visszatér a Royal családhoz, viszont a fiú rengeteget küzd azért, hogy a lány megbocsátson neki.


Nagyon tetszett Reed szemszöge is. Végre beleláttunk az ő buksijába is, az érzéseibe, megismerhettük a barátait és azt, hogy milyen szoros kapocs fűzi a testvéréhez, Eastonhoz.  
Tele van drámával és talán még jobban szerettük ezért, mint az első részt. Szexi jelenetek és véres verekedések sem maradnak el. 


Ella ugyanannyira kedvelhető volt, mint az első részben. Reednek pedig nem mindig helyesek a megnyilvánulásai, de akkor is imádjuk. Easton pedig még mindig az egyik kedvenc karakterünk, hiszen annyit nevettünk rajta, hogy az hihetetlen. Hihetetlen gyorsan mennek az események és ezzel együtt a lapozásokkal is gyorsan haladtunk.
 

Ez a sorozat imádni való! Mi ez a függővég? De komolyan? Nem lehetne valahogy betiltani? Alig várjuk, hogy olvashassuk a folytatást!  
 

Kedvenc idézetek:

"– Mióta vagy te ilyen romantikus?
– Amióta megismertelek."

*** 

"
A pasiknál viszont nem divat az érzékenység, ezért komolysággal, durvasággal vagy köcsögséggel leplezik az érzéseiket."

*** 

"
– Hallom, nem megyünk suliba. Vagyis az ikrek igen, de ők is csak azért, mert hülyék. Ha kihagynak egy órát, máris megbuknak.
Az ikrek erre feltartják a középső ujjukat.
– Én átmegyek Valerie-hez.
– Remek. Bírom Valt. Jól fogjuk érezni magunkat.
– Nem hallottad az elejét. Azt mondtam, hogy én.
Az asztalnál mindenki a szóváltásunkat figyeli.
– De, hallottam – vigyorog lazán Easton, de közben mindenfelé jár a szeme. – Csak nem érdekel. Mikor indulunk?
– Figyelj Easton… – kezdtem, az asztalon dobolva az ujjaimmal, és megvárom, hogy megint rám nézzen. – Te itt maradsz. Vagy akár el is mehetsz, de az a lényeg, hogy nem jössz velem.
– Hallottam, hogy mondasz valamit, de semmi értelme a szavaidnak. Mikor találkozunk a kocsidnál?
(…)
– Oké, de a körmünket fogjuk lakkozni, és arról fogunk beszélni, hogy melyik betétnek jobb a nedvszívó képessége. Még tudományos kísérletek is lehetnek.
Eastonnak nem olvad le a képéről a vigyor, az ikrek viszont felmordulnak."

2018. január 27., szombat

Aljas módszer 1. fejezet

Sziasztok!


Régen voltunk már itt is... nagyon hiányzott, hogy végre írhassunk, de minden közbe jött. Országos szakmai verseny, tanulás, tanulás hátán, no meg az Aranymosás, de beszéljünk inkább erről :) 

Elkezdődött a Könyvmolyképző Kiadó hetedik Aranymosás Irodalmi Válogatója! Eddig két kézirat ment át az előszűrésen. Bevalljuk, izgulunk, hogy mi a helyzet a beadott kéziratunkkal és biztosan rengetegen vannak még így, velünk egyetemben. Akik jelentkeztek, szintén tudják mennyire stresszes időszak folyamatosan olvasgatni a web oldalt, és arra várni, hogy egyszer talán a te írásod is kikerül. Olvassuk az írásokat és megállapítottuk, hogy ebben az évben is nagyon erős a mezőny. Mindenkinek sok sikert kívánunk! :) Most pedig olvassátok az Aljas módszer első fejezetét, és szívesen olvasnánk a véleményetek róla, hiszen ebből tanul az ember :) Kellemes olvasást! :*


1. fejezet

13 évvel azután

A bácsikámmal kávézunk a teraszon, és figyeljük az időjárás egyik legcsodálatosabb jelenségét, a bárányfelhőket.
- Az egy cica, amit megkoronáznak. - fedezem fel, miközben szürcsölgetem a kávém. A világmindenség legjobb kotyogós kávéját. A kotyogóssal főzött kávénak a becsülete a legnagyobb a kávéfanatikusok körében. El sem tudnám képzelni a reggelem egy gőzölgő finom kávé nélkül. A kávé szent dolog.
- Ez pareidolia! – mondja Viktor nevetve.
- Az meg mi? – összeráncolom a szemöldököm, és várom a választ.
- Az-az érzet, amikor változatos alakokat fedezel fel a felhőkben. 
- Nem! – javítom ki. – Ez macskamánia.
- Igen, ez valószínűbb! – nevet fel hangosan.
Már csak a macskaalmot kell bepakolnom a kocsiba és hivatalosan is magam mögött hagyom ezt az egész helyet. Ahogy ránézek a cuccaimra, rájövök, hogy a ház, amiben felnőttem, mostantól nem az otthonom. Ez volt életem egyik legfontosabb része: a fény, amely megvilágított, amikor hazatértem. Az otthon, ami óvott mindentől és mindenkitől. Ez lesz a képzeletbeli helyem, ami örökké hiányozni fog.
- Úgy akarsz elmenni, hogy el sem köszönsz? – pillantom meg Döme arcát a kapuban.
- De örülök, hogy itt vagy! – ölelem át magas, szikár testét.        
A bácsikám gyanakvó pillantást vet ránk, hiszen még nem látott fiúval ölelkezni egyszer sem. Az orrában lévő piercing és fülbevaló nem sejteti senkivel, hogy ő más. Döme, akármilyen jóképű srác, annak a lehetősége, hogy együtt legyünk esélytelen. Ugyanis Döme, meleg. Kutatások szerint, egy homoszexuális férfi sokkal jobb barát. A felmérést, csak erősíteni tudom, elvégre Döménél jobb barátot senkinek nem tudnék kívánni. Már óvodás korunk óta össze vagyunk nőve és mindig tudtam, hogy a fiúkhoz vonzódik, ezzel soha nem volt semmi kivetnivalóm. Száz okot tudnék mondani, hogy miért tökéletes barát. De legyen elég annyi, hogy arra a kérdésemre, hogy: „hogy nézek ki?”, biztos őszinte választ fogok kapni.
- Hajdú Döme. – nyújt kezet Viktornak.
- Szia, Plokk Viktor. – mosolyog rá a bácsikám.
- Vigyázzon a hercegnőmre! – szólal meg könnyes szemmel Döme.
Istenem, mindjárt elsírja magát.
- Döme, nehogy elsírd már magad! – szólok rá. – Hamarosan te is költözöl fel, és közel leszünk egymáshoz. – mosolyommal próbálom elrejteni, hogy az én könnycsatornám is megtelítődött.- Tudod, hogy érzékenyebb vagyok az átlagnál. – piszkálja meg kezén lévő barátságkarkötőnket. – Ilyen a természetem.Én is megérintem az enyémet.- Ne rosszalkodj nélkülem – csókot nyomok a baba arcára.
- Nem is szoktam rosszalkodni! – kéri ki magának.- De, mindig azt teszed! – lököm meg az oldalát.- Te viszel bele a rosszba. – ölel meg újra. 
– Vigyázz magadra és hívj fel, ha megérkeztél!- Mindenképp – szorítom magamhoz.
Anyu halála óta, ez az első, hogy elhagyom Győr-Moson-Sopron megyét. Ez volt két éve. Itt cseperedtem fel és őrült nehéz mindezt, csak úgy elhajítanom. A számlákat már nem igazán tudtam kifizetni az idősek ápolásáért járó kis pénzből, egyedül, azt meg nem engedtem, hogy Viktor kifizesse a házon lévő hitelt. Kidörzsölöm a szememből a könnycseppeket és mélylevegővel, megpecsételem a városi életem kezdetét.        
Viktornak, Budapesten van egy nagy autóipari cége, ami a legnagyobb Magyarországon. Nagyon gazdag férfi, de a szíve még hatalmasabb, mint a pénztárcája tartalma. Amióta anyu elhunyt, mindent megtesz azért, hogy ne szenvedjek hiányt semmiben. Egy ideig próbáltam titkolni, hogy nem sikerül kifizetnem minden számlát, de rájött, és most ott tartok, hogy Budapesten, Viktor egyik házában fogok lakni, ami gondolom óriási és undorítóan modern.A poén viszont az, hogy én leszek a vállalat vezérigazgatójának a titkárnője.        
Elképzelésem sincs, hogy mit fogok ott kezdeni magammal. Én, a falusi kis csaj, aki még soha nem járt a fővárosunkban. Több száz elküldött önéletrajz, kétségbeesett várakozás és meg nem történt állásinterjúk. Így jártam Budapesttel. Nem akartam én öregek otthonában dolgozni, de ez volt kéznél. Az a gond, hogy a vonatbérletet nem tudják a cégek finanszírozni, ami rengetegbe kerül, így a munkaadó cégek nem tudnak annyit fizetni, hogy jól is járjak.        
Viktor az órájára pillant, és rám mosolyog, ahogy utoljára megölelem Dömét. Nincs nagyobb megelégedés, mint amikor a másik embernek felcsillan a szeme, amikor meglát. Ezt éreztem mindig a bácsikám szemében. Igaz, nem sűrűn találkoztunk, de ahogy az ideje megengedte, mindig meglátogatott.
- Hát nem csodálatos?  –kérdezi, miközben rám villant még egy mosolyt és bekapcsolja a lég kondit. – A városba költözöl! – óvatosan megsimítja a vállamat.        
Nehéz elhagyni Röjtökmuzsajt, az én kicsi falumat. Anyu itt tanított meg járni, beszélni, olvasni, lovagolni, festeni. Másodpercekig ülök a kocsiban, annyira letaglóz a gondolat, hogy ezzel együtt anyám emlékei is a homályba foszlanak. Legalábbis, ez megpecsételi azt az ereklyét, amit a szívemben őrzök, arról az emberről, akit a világon a legjobban szeretek.        
Kihúzom magam ültömben. Nem is tudok válaszolni, de az igazat megvallva nem is akarok. De válaszolnom kell, mert csak segíteni szeretne. Apám, Viktor bátya, akit a világon a legjobban utálok, ezzel ellentétben a bácsikám, azok közzé tartozik, akit soha nem tudnék megbántani.- Kicsit félek az új helyzettől, Viktor – lenézek a kezeimre, ami szinte vibrál a félelemtől. 
– Kérlek, majd megállnál megnézni Silest? Szerintem hamar összecsinálja magát ő is ijedtében! – rávillantom az aggodalmas arcom.        
Igazából tényleg féltem az úttól Silest, még soha nem volt hordozóban. Hogyan is lett volna, hiszen egy fekete házi macska, aki az egész életét az udvaron töltötte, most pedig egy nyüzsgő nagyvárosba viszem, ahol meg kell tanítanom a szobatisztaságra.
- Rendben – egyezik bele. – De miért Siles a neve?
- Maradjunk annyiban, hogy szeretem a Vámpírnaplókat. – magamban pedig megjegyzem, hogy Damon fan vagyok, nem is értem, miért az egyik fő ellensége nevét kapta a cicám.Most úgy csinál, mintha értené, hogy miről beszélek. Nem hiszem, hogy egy ötvenes ősz férfi Vámpírnaplókat nézne.        
Egyébként a kocsi fúl extrás. Ki gondolta volna, hogy egy menő vállalkozónak ilyen a kocsija? Na, jó félre a szarkazmust, tudtam, hogy nem egy kis Porsíkival fog beállítani értem, de akkor is, csupa luxus és nem kérdés, hogy igen tekintélyt parancsoló autóról beszélünk.       
 Az út mindössze négy óra Budapestre, így lesz időm gondolkodni az új létemen főleg, hogy az autó ülései hallatlanul kényelmesek. Túl kényelmesek. Bevallom, nem lehet nem élvezni ezt a fényűzést.        
Hál isten, Viktor ért a szép szóból, és az első kívánságomra abba is hagyta a fecsegést, arról, hogy mennyire jó lesz nekem a városban, tehát végig aludtam az utat gondolom, mivel nem emlékszem semmire. Arra kelek, hogy a fejem Viktor vállának támasztom, miközben vezet. Valószínű, hogy nyálas lett az inge, de nem merem megnézni. Gyanítom nem egy kínaiban vásárolt ingről beszélünk, ezért a kilátást bámulva, megdörzsölöm a bal kezemmel a láthatatlan nyál foltot, hogy ne legyen feltűnő.        
A lég kondi bekapcsolva és a szőkésbarna hajamat fújja a hideg levegő, ami nagyon jól esik. Tavasz közepe van, de az időjárás már most hajaz a nyári forróságra.- Figyelj Liza, tudom, hogy ez egy csapásra sok neked, de szeretném, ha jól éreznéd magad. – szólal meg hirtelen.Csak néz rám és tekintete, nyíltan elárulja, hogy boldognak akar engem látni. Ez az egyetlen ok, amiért nem mondom ki az igazat. Azt, hogy nem új életet akarok, hanem a régit. Mégpedig anyával.        
Imádtam mindmegannyi vele töltött napot. Miután apa elhagyott, fesztelen és vidám volt. Az-az ember, tönkretette a gyerekkorom és anyu azon éveit, aminek a legszebbnek kellett volna, hogy legyen. Amikor bántott minket, elmentünk a titkos helyünkre, ahol senki nem talált ránk. Röjtökmuzsaj erdőjében hallani a legszebben a madarak és az erdei állatok zenéjét. A „feltöltődés terepe”, csak így hívtuk.        
Anyu gyönyörű volt. Hosszúkás arcát, göndör barna haj keretezte és a mogyoró barna szemei, vég nélkül ragyogtak. Az ajkait inkább valami latin színésznőhöz tudnám hasonlítani, testalkata törékeny, de még is csodálatos. Ebben, maradéktalan rá hasonlítok. Én sajnos tiszta apám. Zöld szem, szőke haj és hófehér bőr.        
Az élet egy nagy zagyvalék. Bárcsak minden darabka, ami nem a helyén való felrobbanna! De nem így van. Az élet összevisszaság! Milyen lenne az élet baleset nélkül? Mindenki túl magabiztos lenne. A baleset mindenütt ott bújik, az emberek, a tárgyak, a világ: mindenki ellenünk dolgozik! Anyát egy ilyen fajta elegy vette el tőlem. Egy száguldó autós, aki nem törődött ezzel a képlettel, amit világ ármányának nevezek.        
Már a Hajógyári szigetet is elhagytuk és lassan ott vagyunk a Római parton, ahol Viktor egyik lakása áll a sok közül. Minden nagy, óriási és sok, még is eszméletlenül gyönyörű. A kocsiból bámulom az épületeket, a Dunát, és próbálom hozzászoktatni magam a gondolathoz, hogy itt fogok élni.        Figyelem, ahogy emberek tömkelege lohol, mintha az életük múlna rajta. Itt eszeveszettül rohannak az emberek, az életben maradásért. Az igazság az, hogy régen a boldogság volt a fontos most, már ha nem sietünk a boltba, elviszik előlünk az utolsó kenyeret is. Keveset töprengünk az élet ennél fontosabb dolgain és ez szomorú. Ez nem egy készen kapott világ, ahol bármi is lehetetlen lenne. Csak élnünk kellene, ahogy azt kedvünk tartja, de ez a világ már rég nem létezik.        Éjjelre érünk Viktor gigantikus házához, vagyis a lakásomhoz. Ledermedek a kilátástól. A Duna bámulatba ejtő, a part északi része kiválóan alkalmas lesz futásra, vagyis lenne, ha futnék.  A töltés mellett egy szélesebb út is található, ami szintén tökéletes sportolásra. Nem tudhatom, lehet ilyen szép környezetben, néha nyélbe ütök egy két futást.        A lakásom… - ismétlem magamban. Ettől a szótól még a gyomrom is 360 fokos fordulatot vet.
A ház fehér színű és kétszintes, a lábazata fehér színű kövekkel van kirakva. Két garázs és egy nagy terasz. A teraszon grill, modern kerti bútor.  Sohanapján nem láttam még ekkora házat, ezért csak pislogni tudok. Jó láttam, de még nem laktam ilyenben, na.
- Tetszik? – kérdezi büszkén.
- Öhm, nagyon – belenyúlok a macskahordózóba, hogy megsimogassam Silest.        
Viktor kinyitja az ajtót előttem, és belépünk az előtérbe.Életem eddigi huszonegy évében, ilyen modern lakást nem láttam. Ezt teljes komolysággal állíthatom. Amikor azt mondom, hogy fényűző, akkor azt tényleg úgy is gondolom.  A falak színe mindenhol fehérek, a bútorok pedig feketék.        A bácsikám nagyon csöndes, mintha valamit titkolna előlem. Az ujjai a combján dobolnak, a szemkontaktust elkerüli.Egyszer csak megszólal.
- Elizabeth, van egy aprócska dolog, amit nem mondtam. – szemöldökét felhúzza, szemét kikerekíti. Láthatóan zavarban van.
- Igen? –kezeimet kitárom és várom, hogy választ adjon a viselkedésére.
 – Mond már!
- Lesz egy lakótársad! – mondja megkönnyebbülten.
- Hű! – pásztázok végig a szemeimmel a nappalin. - Szólhattál volna előbb is. – mondom, kissé sértetten. – Hozhattam volna neki valami ajándékot.Csak egy kérdés fut végig az agyamon. Remélem, a macskákat bírja? A többi nem érdekel. Vagy még is?        
Az egyik helység ajtaja lassan kinyílik, nagyon lassan, szinte végzetes lassúsággal. NE! Ezt így nem fogom bírni. Ott áll Ő. A lakótárs. Maga a megtestesült csodálatosság áll velem szemben, egy farmernadrágban, póló nélkül. Kakaóbarna szemek, Bismarck barna hajszín, kidolgozott, férfias test. A gyengém. Viktor, ugye vicc ez az egész?
- Elizabeth, ő itt Dobrodsky Alex. A legjobb emberem és bizalmasom. Vele fogsz lakni, és együtt jöttök majd dolgozni, valamint a titkárnője leszel. – kilép az ajtón és megdörzsöli a szemét, majd végigmér, a fejem búbjától a kislábujjamig.Jobban megvizsgálom az arcát és ekkor előtör belőlem egy kisebb sokk. Nem egyszer láttam már a tévében, mint Magyarország egyik leggazdagabb üzletembere, aki szebbnél szebb modellekkel jelenik meg mindenféle rendezvényen. Szóval, a megrázkódtatás jelei valószínűleg már kiültek az arcomra, ezért próbálom nem kémlelni annyira a férfias vonásait. A fene se gondolta volna, hogy ilyen fiatal. Azt meg végképp, hogy ilyen jóképű.       
 Viktornak egy feltételt adtam az ideköltözésemmel kapcsolatban, mégpedig azt, hogy ha lesz elég pénzem, akkor saját lakást szeretnék. Kínzó volt beleegyeznie, de sikerült.

2018. január 14., vasárnap

Olvass bele az Aljas módszer című kéziratunkba!

Olvass bele az Aljas módszer című kéziratunkba!


Már régóta igérjük, hogy az Aljas módszer című kézíratunkba betekintést nyerhettek. Vártunk vele addig, amíg el nem küldjük a kiadónak a kéziratot, és most eljött az idő!! 

A történet egy Prológus résszel indít. Jó olvasást kívánunk, ehhez a rövid kis fejezethez! Reméljük felkeltettük az érdeklődéseteket. :) 




Girincsi Dalma és Buchalter Petra: Aljas módszer Prológus

Prológus

„Ne bántsd!”

Márkó köveket suhint a Dunába, próbálja leutánozni a kacsázási mesterségem, de mérhetetlenül béna benne.
Engem apa tanított meg rá, amikor még ovis voltam. Öt pattanás a rekordom. Igaz nem Kurt Steiner, aki nyolcvannyolc pattintással tartja a rekordot. Sajnos a világ nem elég érett hozzá, hogy kellőképpen értékeljék, ezt a nagy tudást igénylő hobbit.
        Egy terjedelmes szikladarabon üldögélek, mert gyötrelmesen fájnak a bordáim. Ha valami fáj, két kérdés foglalkoztat: mitől van és, hogy lehet megszüntetni. Sajnos, csak az elsőre tudom a választ. Kínszenvedés a mozdulatok megtétele, ezért az arcom a tenyerembe temetem és hallgatom, ahogyan a barátom, a parton bénázik a kavicsokkal. Utoljára akkor fájt így minden porcikám, amikor múlt évben megpróbáltam megszökni otthonról. El akartam menekülni és a harmadik emeletről, a szobám ablakából kimászni, de András rajtakapott.
        A kezem ökölbe szorul a tegnap estétől. Eddig soha nem kaptam egyest és a jegyeim is jók voltak, de a sok kiabálástól egyszerűen nem szuperál a tanulási képességem.
        - Alex! – ordít Márk, a víz széléről. – Nem jössz? – kérdezi, miközben mellém dob egy követ.
A fehér kavicsot a tenyerembe szánta repíteni, de nem bírom felemelni a kezem a fájdalomtól, ezért hagyom, hogy mellém essen.
        - Nem sikerült a fogalmazás? – kérdezi, mintha azt hinné ettől vagyok ennyire kimerülve.
        - Az sikerült! – jelentem ki büszkén. - Hiszen jártam a tanár nénihez korrepetálásra.
        - Ez már az 5. osztály, nehezebb, mint amikor alsósok voltunk. – magyarázza, közben megzavar egy békát a vízben, egy faággal.
        - Ja. – válaszolom.
        - Valami más a bajod ugye? - szól újra.
        - Nem – hazudom. – Csak elfeküdtem este a hátamat. – lódítok hírtelen.
        - Rendben.
A hangja mögött hallani, hogy nem hiszi el a hazugságom, hiszen egész nap bent ültem a terembe, még focizni se mentem ki a suli udvarára. Pedig aztán egy kis fájdalom sem tartott még vissza attól, hogy gólt rúgjak az ellenfél kapujába. Most azonban, kedvem sem volt hozzá.
        Anyukám megígértette velem, hogy mielőtt hazaér a munkából, addigra legyek otthon, ezért elindulunk a Duna partról. Ha megtudnák otthon, hogy víz közelében voltunk, felnőtt felügyelet nélkül, biztos kikapnánk.
        Márkkal elindulunk sötétedés előtt, de a panel előtti parkolóban már ott áll anyukám kocsija. Biztos nagyon mérges lesz rám. Érzem, hogy megint baj lesz.
        Nem merek felmenni a harmadik emeleti lakásunkba, nem akarom hallani anya sírását és azt pedig végképp nem szeretném, hogy bántson minket. Ilyenkor Brumi kapitánnyal az ágy alá szoktunk bújni, amíg meg nem talál minket. Beszélek hozzá, bár tudom, hogy nem válaszol, még is megnyugtat. Barna plüss bundája már össze van állva és nem olyan pihe-puha, mint régen volt. Anya szerint még a bilibe is beleejtettem, amikor kis pisis voltam. De ez nagyon undorító és remélem egyáltalán nem igaz. Remélem, csak ezzel akarja elérni, azt, hogy megszabaduljak tőle.
        A kulcsom az iskolatáskában hever a pókemberes szendvicses doboz alatt, ezért próbálom előkutatni, hogy minél hamarabb feljussak a szobámba. Megtalálom.
        Felfutok a lépcsőn, de anya magas hangja már a fülemben sípol. Még kisbaba voltam, amikor elvált apukámtól. Anya ingatlanközvetítő a városban és Andrással így ismerkedtek meg. Nagyon kedves volt velem, ezért mind a ketten megszerettük. De, minden megváltozott. Először csak engem bántott, amikor valami rosszat tettem, később pedig anyát is, valahányszor meg akart védeni tőle. Tegnap este azért bántott, mert egyest kaptam. Próbálom összeszedni a bátorságomat, hogy megvédjem anyut és saját magam, de még csak tizenegy éves vagyok és sokkal nagyobb nálam.
        - Kérlek! – sír anya. – András! – könyörög neki.
        Kinyitom az ajtót, hogy segítsek neki, de anyu már a földön hever, András pedig késsel a kezében a torkához szorítva rajta fekszik. Kiborult. Kapkodni kezdi a levegőt és mindent belead, hogy eltávolítsa anyát az útjából. Rettentően megijedek, ezért egy percig meg sem tudok mozdulni, addig, amíg a kés közelebb nem ér anyukámhoz. A farzsebébe nyúl, hogy elővegyen egy kötelet, hogy bekötözze anya kezeit vele, de oda szaladok a szekrényhez és lekapok valamit és fejbe verem vele.
        - Anyaaaaaaa! – riadok fel az álmomból.
Nagypapa az ágyam mellett ül, és az arcomat simogatja.
        - Nyugodj meg! – dörmögi alig hallhatóan. – Vége van mindennek! – húzza el a szája szélét egy kis mosolyra.
        - Hol van anya? – kérdezem kétségbeesve.
        - Jobban lesz. – válaszol gyengéden.
Arra emlékszem, hogy András megakaja ölni anyukámat, tiszta vér minden, én pedig szaladok a szomszéd nénihez segítségért.
        - Büszke vagyok rád kis unokám! – nyomja Brumit a kezembe. – Nagyon bátor vagy… - csuklik el a hangja. – Add ide a kezed!– csókolja meg borostás ősz szakállával a kézfejem.
        - Hol van András? – próbálok kimászni az ágyból, de nem engedi.
        - Már soha többet nem bánthat titeket! – fogja meg a kezem és sírva fakad.
        - Bántotta anyát! - jelentem ki.
A kisfiú, aki voltam, mától nem létezik. Mindent elkövetek, hogy Andrásnak legalább annyira fájjon, mint az anyukámnak.
Bosszút állok!

Erin Watt: Megtört herceg (A Royal család 2.) (Ajánló, értékelés)

Erin Watt: Megtört herceg (A Royal család 2.)  Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz . Kikötőben vívott ökölharctól...